ügyfélszolgálat (70) 6171-239Konyhapultok
mire figyeljünk vásárlás előtt ?
Konyhapult készülhet sokféle anyagból, kiválasztásakor azonban az esztétikai szempontokon túl célszerű arra is gondolni, hogy mégiscsak ez lesz a konyhabútornak azon része, amit a legtöbbet fog használni, ami a legnagyobb igénybevételnek lesz kitéve.
Rengeteg természetes kő létezik, így bármilyen stílus mellet dönt, természetes kőből tud a konyhabútorhoz pultot választani. Noha biztos lehet abban, hogy egy kőpult tartóssága legalább olyan hosszú lesz, mint a konyhabútoré, néhány szempontot nem árt figyelembe venni választás előtt, hogy pultja évek múltán is éppúgy nézzen ki, mint amikor elkészült.
Anyagválasztás
Lehet, hogy az Önnek egy lágyabb rajzolatú márvány vagy mészkő tetszik meg. Ilyen anyagot azonban csak akkor válasszon konyhapultnak, ha biztos abban, hogy konyháját viszonylag ritkán és óvatosan fogja használni, vagy nem zavarják az apró karcok, kisebb foltok a felületen (egyesek ezt a márvány patinájának nevezik).
Az a probléma, hogy ezek magas mésztartalmú és viszonylag puha kőzetek. Sajnos a meszet a savas folyadékok (bor, kóla, ecet, stb.) oldják. Ezért van az, hogy ha ilyen jellegű folyadék borul ki, a helyén egy mattabb folt keletkezik a felületen. A foltok ellen bizonyos impregnáló- és ápolószerekkel viszonylag hatékonyan lehet védekezni, arra viszont oda kell figyelni, hogy ha valami ki is borul, a lehető legrövidebb időn belül fel kell törölni, és vigyázni kell arra is, hogy a kést soha ne használja közvetlenül a felületen. Ezek az anyagok jellegzetes fényükkel, lágy vonulataikkal, színeikkel csodálatos díszei lehetnek lakásának, de használatuk során oda kell figyelni rájuk. Impregnálásuk, ápolásuk igen erősen ajánlott.
A palák, kvarcitok ritkábban használatosak a konyhákban, néhány esetben azonban ezek bizonyulnak tökéletes választásnak. Jónéhány képviselőjük saválló, azonban a karcok miatt vigyázni kell rájuk. Impregnálásuk, ápolásuk kifejezetten javallott, mert a savak ugyan lehet, hogy nem ártanak nekik, de az olajos, elszíneződést okozó szennyeződések ellen védeni kell ezeket is.
A gránitok a konyhában leggyakrabban használt kőzetek; és ez nem véletlen. Bár ezek a vulkanikus eredetű anyagok szemcsés szerkezetűek, nagyon sok vonulatos mintázatú is van köztük. Ezek az anyagok igen kemények (rendszerint hamarabb csorbul ki a kés, mint ahogy bármilyen karcot is észre lehetne venni), legtöbbnek viszonylag alacsony a nedvszívó képessége, és az oldott savak nem kezdik felületüket. Gyakorlatilag nincs olyan stílus, amelyhez ne lehetne valamilyen gránitot választani. Azoknak, akik nap mint nap használják a konyhájukat és eközben a legkisebb gondot szeretnék a pultra fordítani, a gránit a praktikus választás. Impregnálásuk, főleg az olajos jellegű szennyeződések ellen indokolt.
Felületek
Leggyakrabban polírozott felületű konyhapultokkal találkozunk. A nagyobb kristályokból álló anyagok a polírozás után gyakran megnyílnak előttünk, szinte beléjük lehet látni. Másrészről a csillogás, a ragyogás általában az elegancia, a tisztaság szinonimája.
Az esztétikán túl azonban azt is érdemes megemlíteni, hogy a polírozott felület a leginkább zárt felület is egyben, tehát pl. a tisztaság, használhatóság szempontjából praktikus is. Van azonban olyan stílus, amelyhez jobban illik valamilyen visszafogottabb, rusztikusabb felület. Léteznek ilyen megmunkálások is, de ezek közül olyat érdemes választani, amely viszonylag sík és zárt felületet eredményeznek (a határozottabban rusztikus felületet –ha csak tehetjük– inkább a pult mögötti falra válasszuk). Az, hogy konkrétan mely megmunkálás a megfelelő, függ az anyagtól, annak szemcseszerkezetétől, megmunkálhatóságától, stb. Általánosságban elmondható, hogy ha rusztikus felületre van szükség, érdemes valamilyen „antikolt” megmunkálást választani, mert ennek során az anyagot végül egy speciális savval (esetleg egy kefével is) is kezelik, így a felület nem lesz olyan durva, mint egy sima homokfúvás vagy lángkezelés után.
Megmunkálások
A látható éleket rendszerint a pult felületéhez alkalmazkodva szokás megmunkálni. Egy rusztikus felület esetén is csiszolni kell az éleket, hogy azok simák legyenek, legfeljebb a csiszolást abbahagyjuk, mielőtt elkezdene fényesedni az anyag. A leggyakoribb polírozott felület esetén a pultok éleit mindig fényesre csiszoljuk, bármilyen élformát kell is kialakítani.
Az élek tekintetében újabban egyre népszerűbb az ún. duplungolt kialakítás, amikor több anyagréteget ragasztanak a látható élek mentén egymásra, ezáltal a pult vastagabbnak tűnik. Bár gyakran látszik a ragasztás, ez rendszerint esztétikus, nem kirívó, és tagadhatatlanul úgy erősíti a pult szerkezetét hogy közben nem jelent különösen nagy terhelést a szekrény számára.
Az illesztések rendszerint nem feltűnőek, de észrevehetőek a pulton; a csatlakozó elemek élei 1-2 mm szélességben le vannak törve. Ez sajnos egy hosszabb egység esetében elkerülhetetlen. Vonulatos anyagoknál gyakran érdemes a sarokbefordulásokat a táblákból is úgy kivágatni, amennyire a táblaméret engedi, mintha a táblát fektettük volna a szekrényre, aztán körbevágtuk volna. Noha ez többe kerül a gyártási veszteség növekedése miatt, a mintázat a sarkokban nem törik meg.
Főleg a homogén mintázatú anyagoknál viszont némi költség megspórolható, ha a tűzhely és mosogató kivágásokat nem a pult teljes szélességéből vágjuk ki, hanem elől és hátul egy-egy vékony sávot illesztetünk a beépítendő egység köré.